Működő étkezési stratégiák, a folyton nyüzsgő gyerekek számára

Az, hogy gyermeked hogyan és hol ül le enni hatalmas hatással van az étkezés sikerére. Apró tényezőnek hangzik, de hosszú távon megéri figyelni erre.

Te is hallottál már arról, hogy Franciaországban a gyerekek állítólag gond nélkül képesek órákig végigülni a vacsorát? Vagy hallottad már azt a mondást, hogy azok a családok, akik együtt esznek, együtt is maradnak? Vagy hogy a vacsoraidő a legjobb alkalom arra, hogy családként összerázódjunk? Nos, nem biztos, hogy a szülők elhiszik azt, hogy ezek közül bármelyik is teljesen igaz, de van valami, amit a közös étkezés során meg lehet állapítani. Hogy a kisgyermeked határozottan nem hasonlít a franciaországi gyerekekre!

Íme néhány praktikus tipp ahhoz, hogy gyerekedet arra ösztönözd, hogy végig ülje a vacsorát az asztalnál – az ergonomikus üléstől a terítékre helyezett színezésig, hogy te is élvezhesd az étkezést.

Hogyan vegyem rá a gyereket, hogy végigülje a vacsorát?

1. A gyermek is vegyen részt az étel elkészítésében – adj neki munkát!

A kisgyerekek imádják a szülőkkel való közös munkát. Amint elkezded megkérni rá, hogy segítsen neked elkészíteni a vacsorát, ő is jobban bekapcsolódik az egész rituáléba. Néha segíthet az ételkészítésben, de amit igazán szeretnek csinálni, az az asztal megterítésében való segédkezés.

Szerezz be neki konyhai eszközöket, amelyek biztonságosak és tedd számára könnyen elérhető helyre a konyhában. Akár külön mérőpoharat és egyéb fontos kiegészítőket is oda tehetsz, ami csak az övé. Míg az elsővel megtanulja a mérést, a másodikkal motiválva lesz, hogy ő is segítsen az edények elpakolásában.

2. Legyen mókás és sokszínű a terítés!

Ez egyszerű, de segít, főleg a reggelinél és az ebédnél, amikor te a konyhában mozogsz, ő pedig egyedül ül. A kedvenc mesefigurás tányéron-, poháron és evőeszközökön túl lehetsz még kreatívabb.

Egy másik ötlet, hogy borítsd le az asztalt nagy papírral, és bátorítsd őt, hogy evés közben színezze ki az asztalt. Persze nem kell ennek rendszeressé válnia, de különlegesebb vagy lazább napokon érdemes kipróbálni.

3. Hagyjátok ki a kényszeres beszélgetéseket, beszámolókat!

Nem sok olyan kisgyerek vagy óvodáskorú gyerek van, aki a vacsoraasztalnál képes beszélgetést folytatni a napjáról. Beszélhetek ugyan arról, hogy ki mit csinált a nap folyamán, de ebben a korban ez elég rövid beszélgetés.

Ki mondta, hogy a vacsoraidőnek a beszélgetésről kell szólnia, különösen kisgyerekeknél?

Ami igazán számít, az az, hogy családként kapcsolatot teremtsetek, és hogy a vacsoraasztal olyan hely legyen, ahol együtt szórakozhattok. Miért ne játszhatnánk tehát valamilyen játékot?

Tipp: itt egy nagyszerű lista, amely 2 és 100 éves korosztály számára készült, amivel a vacsoraidő valóban szórakoztató családi idővé válhat!

4. A legjobb ülőpozíció megtalálása

Sokan úgy vélik, hogy a gyerek növekedésével, már nem kell annyira figyelni az ülésére. Azonban megfelelő törzstámasz nélkül az evés annyira megterhelő lehet, hogy inkább kihagyja, vagy legalábbis hamarabb befejezi az evést, mint ahogyan azt tenné.

Egy másik probléma, hogy a nem megfelelő ülés miatt a gyerekek gyakran nagyon ingatagok a székükben. Azaz: gyakran változtatják a pozíciójukat, gyakran leesnek a székről, és az asztalnak vagy más székeknek támaszkodnak. Ezek a viselkedések megnehezítik, hogy a gyermek az étkezésre koncentráljon, és a felnőttek számára bosszantóan zavaróak.

A megfelelő ülés titka: A gyerekeknek csípőjüket, térdüket és bokájukat 90 fokban behajlítva kell ülniük. Ha nem tudod elképzelni, hogy ez hogyan néz ki, képzeld el, hogy minden egyes ízületnek olyan szöge van, mint egy tökéletes négyzet sarkának. Ne feledd, hogy egy felnőtt méretű szék nem biztos, hogy kényelmes neki.