Gyerekkel az élet – háztáji balesetek és kivédésük

Aki látott már kisgyereket beltéren szaladgálni, annak lehet valamiféle képe arról, milyen veszélyes hely ilyenkor a lakás. És ez még csak a jéghegy csúcsa. Lássuk, mi az ami ellen nem érdemes védekezni és mi az, amitől óvakodnod kell.

Egy másfél-kétéves kisgyereknél kevés édesebb, bámulatosabb és fárasztóbb dolog létezik, ez nem vitás. Még egészen kisbabás arcvonásai vannak, a pufók kis pofiján gödröcskés mosollyal mondja ki enyhe sejpítéssel, hogy „ajma”. Mindenre rámutat, minden érdekli. Egyre ügyesebben szalad, de azért még néha a nagy lendületben elveszíti az egyensúlyát. Ilyenkor – jó esetben – a fenekére tottyan. Rosszabb esetben pedig jeges rémülettel az arcodon ugrasz a pici feje és az asztalsarka/ajtófélfa/más bútorok közé. Tompítónak.

Hirtelen az addig kényelmes, stílusos lakásod minden pontja potenciális veszélyforrássá válik. Eddig észre se vetted, hogy mennyi törékeny, szúrós, éles, fulladást okozó tárgy van szerteszét, igaz? Mielőtt azonban pánikszerűen kidobálnál mindent, elmondom, két gyerek anyukájaként mire jöttem rá a lakás biztonságossá tételével kapcsolatban.

1. Nem tudod mindentől megvédeni.

Kezdjük a legnehezebb, élethosszig tartó leckével. Sajnos nem fogsz tudni mindig ott lenni. Nem fogod tudni mindig, mindentől megvédeni. Emiatt sokáig lehet lelkifurdalásod, de hidd el, ez így van rendjén. Minél előbb elfogadod ezt, annál hamarabb fogsz tudni szorongás nélkül sétálni indulni, és helyén kezelni a kisebb eséseket és baleseteket.

2. Vannak olyan apróbb balesetek, amiknek meg kell történniük

Nyilván nem arra gondolok, hogy a gyereknek feltétlenül meg kell égetnie a tenyerét a sütő ajtaján, hogy egy életre megtanulja a leckét. De számos tanulmány támasztja alá, hogy a mozgásfejlődés szempontjából fontos, hogy hagyjuk elesni a gyerekeket. Szükségük van rá, hogy engedjük őket önállóan felfedezni a világot, még akkor is, ha ez időnként minimális kockázattal jár.

Természetesen mindig legyél ott a közelben, óvó tekinteted kövesse a gyerek tetteit. Mérd fel a lehetséges kockázatokat, és ha úgy ítéled, hogy nem lehet belőle túl nagy baj, akkor engedd felmászni, kipakolni, bebújni, megkóstolni, felvenni, és így tovább. Sokkal többet adsz ezzel, mintha a széltől is óvnád.

3. A valóban veszélyes dolgokat tüntesd el

A mozgásfejlődés különböző szakaszaiban a legtöbb kisgyerekes családban fokozatosan vándorolnak egyre feljebb és feljebb a törékeny és féltett tárgyak a polcokon. Mikor már járni is megtanul, akkor kiderül, hogy sajnos az asztal és a konyhapult, sőt a főzőlap sincs elég magasan.

A leleményesebb gyerekek pedig pillanatok alatt kifundálják, honnan szerezhetnek egy sámlit vagy fellépőt, hogy a magasra elpakolt dolgokhoz is hozzáférjenek. Épp ezért, sajnos nincs rá garancia, hogy az örökös feljebb pakolás megoldás lesz a helyzetre.

A valóban veszélyes tárgyakat, amelyek nincsenek napi használatban, érdemesebb pár évre eltenni a szekrény tetejére, a kamrába, vagy a garázsba. Azokat a tárgyakat pedig, amik gyakran kellenek és veszélyesek lehetnek (kések, ollók, vegyszerek, stb.), tedd zárható szekrénybe vagy használj biztonsági szekrényzárat.

Eszközök, amelyek hasznosak lesznek

Az éles asztalsarkokra ilyen fedőt ajánlok. Konnektorokba is tehetsz zárat, de ne felejtsd el a gyermek figyelmét felhívni arra, hogy tilosban jár, amikor odanyúlkál. Ezek az eszközök nagyon hasznosak, mert életet menthetnek, de nem szabad elfelejtened, hogy a gyermeknek meg kell tanulnia, hogyan vigyázhat magára olyan helyen is, ahol esetleg kevésbé előkészített a környezet számára.

És persze, a magas, meredek lépcsők is igen veszélyesek lehetnek, ha a még bizonytalanul járó kisgyermek azon próbálgatja a bátorságát. Ha nem tudsz mellette lenni, mert éppen főzöl vagy társaságotok van, akkor jó szolgálatot tehet egy ajtórács. A kádban és más, csúszós felületeknél pedig használj csúszásgátlót.

Felkészültnek lenni tehát nagyon fontos. De ne feledd: a felesleges aggodalmaskodás sokkal több kárt okoz, mint hasznot.