Családi mókázás lefekvés előtt – jó vagy sem?

Családi mókázás lefekvés előtt – jó vagy sem?

Egy gyerek minél jobban kötődik és minél nagyobb biztonságban érzi magát, annál könnyebben fog álomba merülni, és annál nyugodtabban fog aludni egész éjszaka.

Van olyan szülő, aki nem találkozott már azzal a jelenséggel, hogy a gyereke néha esténként, pont lefekvés előtt kap kedvet a játékhoz? Ilyenkor a fejünkben automatikusan kialakul az a gondolat, hogy bármit képesek megtenni, csak, hogy ne kelljen aludniuk. De mi történik akkor ha anya és apa is csatlakozik a játékhoz? Elsősorban azt, hogy bízunk a gyermek veleszületett képességeiben és bölcsességében, hogy elősegítsük a pihentető és jó alvást.

A tudatos szülői szemlélet szerint, amikor a gyerekek lefekvés előtt rendkívül játékosak lesznek, megpróbálják természetes relaxációs mechanizmusukat használni arra, hogy elég nyugodtnak érezzék magukat az elalváshoz. Ha belemegyünk a játékba azzal két igényüket is kielégítjük, ami a minőségi pihenéshez járul hozzá.

Az első a kapcsolatteremtés igénye, amelyet játékkal fogunk kielégíteni, és ha már egyszer kapcsolódtak, az idegrendszerük jelzést kap, hogy biztonságban vannak.

A második pedig az, hogy nyugodtan elengedhetik az összes olyan érzést, ami a nap folyamán felgyülemlett bennük, legyen az frusztráció, félelem, tehetetlenség vagy az irányíthatatlanság érzése. Mindezek a negatív töltetű érzések a játék és nevetés által könnyedén felszabadulhatnak és elillanhatnak, így a testük érzelmileg és fizikailag is ellazul, és nyugodtan pihenhetnek.

A nevetés és sírás előnyeiről!

A nevetés sokszor sírásba fordul át. De ez nem jelent semmi rosszat, épp ellenkezőleg. A sírás, akárcsak a nevetés a test természetes mechanizmusa a felgyülemlett feszültség, stressz vagy nehéz érzések levezetésére. Ha gyermeked a nevetésről átvált sírásra, az annak bizonyítéka, hogy a játék során elég biztonságban érezte magát ahhoz, hogy más, fájdalmasabb érzelmeket is előhozzon, és ne zárja magába.

Szülőként mi a legfőbb feladatunk?

• A mi feladatunk az, hogy szeretettel legyünk velük, és engedjük, hogy minden érzésük kifejeződjön az életkorukhoz képest.
• Így hagyhatjuk, hogy gyermekeink vezessenek minket. Ha úgy érzik, hogy butaságra van szükségük, akkor mi is lehetünk velük együtt buták, és nevetésre hívhatjuk őket.
• Ha játszanak, de kissé agresszívvá válnak, finoman felajánlhatunk nekik egy határt, és kitartunk mellettük, meghallgatva a kötődési játék során felszínre került érzéseiket.

Ha azonban már túl későre jár, és a gyerekek láthatóan fáradtak, nem kell addig velük maradni, amíg ez mindenkinek fárasztóvá válik. Ismét elővesszük az „eszköztárból” a határt finoman, és meghallgatjuk a fájdalmas érzéseiket, amelyeket ki kell fejezni. Nagyon gyakran egy gyengéd határvonal lehet az a „pirula”, amely segít nekik elengedni azokat az érzelmeket, amelyek nyomasztják őket, és nem tudják, hogyan kezeljék. És ha akadályozzuk ezt a folyamatot, akkor akadályozzuk őket abban, hogy elég nyugodtnak érezzék magukat ahhoz, hogy elaludjanak.

Ha jobban megértjük a kötődési játékot, akkor jobban tudunk együttműködni mindazokkal a módokkal, ahogyan a gyerekek természetes módon használják a játékot a pihenésre, a stressz vagy trauma utáni gyógyulásra, valamint a körülöttük lévő világhoz való kapcsolódásra vagy annak megértésére.

A közös játék, nevetés, sírás mellett ne becsüljük le kedvenc tárgyaik fontosságát sem, legyen az egy kedvenc plüssmackó, vagy egy varázslatos éjjeli-lámpa. Mindezek a lefekvési rutin fontos és szerves részei.

https://lurkovilag.hu/jatek-mese-alvas-elott/

https://www.szuloklapja.hu/gyermekneveles/427/tippek-ha-gond-van-az-elalvassal.html